Az egész világra

Nem jó visszatartani az ember dühét. Előbb vagy utóbb úgyis felszínre tör, csak sokkal erősebben.
Időnként ki kell engedni. Vagy össze kell törni telefonokat, mint én tettem szegény mobiljaimmal, vagy verset is lehet írni belőle, és akkor még haszna is lesz. A mobil törés előtt még ezt a módszert alkalmaztam. Most pedig struccpolitikát folytatok, mert ez kevésbé megterhelő. Minden ami rossz, nem érdekel. Minden ami jó, az viszont igen.

Higgadt, nyugodt ember voltam hosszú, hosszú évekig,
és jött a káosz, mit én sem bírok el.
Gyűlik a méreg, mi vagy megöl, vagy tönkretesz,
miközben fülembe a Sátán halkan énekel.

A Sátán itt van. Itt van mellettem.
Testet öltött mocskos emberalakban.
Rohan. Fut maratont a szívem.
Ily szörnyen ó még én sem szaladtam.

És nem látok ajtót. Köröttem a falak gyorsan összezártak.
Fojtogat egy érzés, mit vissza visszatartok,
de kitörni készül, és elerednek könnyeim pillanatok alatt.
Látomás gyötör, hol kis dobozban fekszem,
és férgek rágják boldogan finom csontomat.

Magamat hibáztatom gyáva létem miatt,
mert minden fontos tettre képtelen vagyok.
Nem teszek semmit, pedig dicsekszem magamnak,
hogy senki le nem győzhet, soha meg nem halok.

Ám eltörik az üveg, mi lelkem összetartja.
Szétesem, és eltűnik, ki valaha voltam.
A régi jó barátok elhagynak sorban,
És megérzem a kínt majd: Egyedül maradtam.

Sajnálni fogom, mert nem születtem halva.
Minden nap csak újabb bomba robban,
mi elpusztítja lényem még fiatal korban.
És újraéleszt aggastyánként, ki fetreng a porban,

Mert nem találja régi helyét, mi érthető, hisz sohasem volt neki.
Szánalomra méltó, vén senkiként fiatal testben vergődik szüntelen.
Nem csinál semmit, csak siratja magát, s öklét falba veri,
mert tudja már, hogy nem öröm az élet, hanem bűzölgő förtelem.

Emlékszik a múltra, hol szerették páran, és ő is viszont szeretett.
De elfelejtett szeretni, és feketébe öltözött vidám színek helyett.
A régi, elveszett barátok messze vannak tőle, mint ég és fekete Föld.
Ember! Itt az ideje, hogy mocskos, könnyes arcod gyorsan megtöröld.

És fülem mellett elengedem saját igaz szavam.
Kellene egy kéz, mi által kezem fogva van,
mert egyedül már egy lépést sem teszek sem előre, sem hátra.
És igen. Bár van ember, ki nem gyötör, haragszom az egész Világra.

2005.09.10.

Megosztás/Mentés

Locsoló2

Nagyon fantáziadús a cím, tudom... De semmi ötletem nem volt, csak publikálni akartam. Így 2005-ben ezt a címet adtam neki, és töltöttem fel az akkori weblapomra, ami már csak emlékeimben él.

Nézd, az égen süt a nap.
Lásd, mindenki boldogabb,
ha kaphat pár csepp illatot.
Hát én is adnék pár cseppet, mert éppen itt vagyok.

2005. 08. 31.

Megosztás/Mentés

A kérdés

Ezt egy olyan szerelmes versre reagáltam, amit egy fórumon, vagy cseten olvastam. És a szerzője főleg ilyen típusú verseket írt. Én pedig ugye nem.

Csak ilyeneket írsz, hol minden csupa szerelmes érzelem?
Nincsen olyan versed, hol úrrá lesz a félelem?
Mert bennem főleg ez, mi nap mint nap felszínre tör,
és nem a kínpad, hanem az élet gyötör.

2005.08.30

Megosztás/Mentés

Távozom

Voltak, akikért szívesen visszajártam csetre. És alig vártam, hogy másnap legyen, amikor újra beszélünk.

Na szia. Megyek lassan. Távozom.
Leragadnak szemeim, és Nézd! Máris álmodom.
De jövök még holnap, vagy küldök neked mailt.
Ne kérdezd, hogy minek! Tudod te, hogy miért.

2005. 08. 19.

Megosztás/Mentés

El van rontva

Az ember mindent elront. Rongálásban verhetetlen. Néha elképzelem, hogy egy özönvíz, vagy valami katasztrófa megtisztíthatná a Földet. A katasztrófáktól nem félek. Attól, amivé az ember teszi a Földet, és a világot, már annál inkább. Ezzel már régen is így voltam. Ezt tanusítja a vers is.

Fújjon a szél, szakadjon az eső, legyen hatalmas hóvihar!
Boruljon rám az ég nagy katasztrófáival.
Meteoreső törje meg a csendet, és tomboljon a hurrikán
egy nyugalmasnak tűnő pokoli éjszakán!

Ébredjen föl az emberiség, és kapjon a fejéhez!
Nem jó, ahogy él. Csak árt, és nem érez.
Mindegy neki kire tapos. Mindegy neki kit öl.
Mindegy neki mennyit lop, és az is mindegy kitől.

A haszon, ami számít. Csakis a haszon.
Harácsolni jobbról, balról, hadd gyűljön a vagyon.
Földön fekvõ félhalottba belerúgni százszor,
s ünnepelni győzelmünket, de ő már sose táncol.

Évezredek óta egy hajtja az embert. Csakis egy dolog.
Uralkodni fél világon, mert benne királyi szív dobog.
S ebben a kifordult világban nincsenek szabályok.
S miközben a süllyedő hajón én segítségre várok,

süket fülek várnak, és hiába kiáltok
hangosan egy segítő kézért.
Körülnézek, de már senkit se látok.
Egyedül harcolok csak a puszta létért.

S ha valakit szintén fuldokolni látok,
mert nincs ember, ki megszánná,
nincs ember, ki jódolgában
felé karját nyújtaná,

Inkább ugrom vissza a gyilkos habok közé,
mint elmenjek mellette boldogan.
S egymást segítve emelkedünk mindenek fölé,
hisz éppen elég a hömpölygő vérfolyam.

Így leszünk erősebbek minden földi lénynél.
Minden gond és baj fényárban tűnik el.
Segítjük egymást örökké, és nincsen ennél
jobb, mert a Világot értük el.

2005.06 - 2005.08.19. 00:59

A hajnali dátum szerintem nem is meglepő annak, aki több bejegyzést olvasott már a blogon.

Megosztás/Mentés

Most figyelj

Ez a vers azt az esetet örökíti meg, amikor is sikerült egy lánynak többször egymás után átejtenie. Jobban mondva csak majdnem. Mert gyanakvó voltam mindig, és így aztán addig gyanakodtam, míg kiderült az igazság.
Persze én voltam a hibás, mert csak a cseteken éltem. És így sokkal könnyebb átverni a másikat, hogy nem is nézünk a szemébe.

Megismerni másokat csudajó dolog.
De elárulom, céltáblája senkinek sem vagyok.
Csak egy átlagos kis senki vagyok, ki megpróbál élni,
s a szeleburdi jövőtől keveset remélni.

Ám van, akinek nem elég, hogy szeretem, mint barát,
s a bizalomnak gyenge falát többször törte át.
Én nem vagyok szent. Rengeteg a hibám,
és tudom, hogy az életünket nem élhetjük simán,

Csak kis nyugalmat szeretnék. Erről szólt az imám.

2005. 08. 01.

Megosztás/Mentés

Lelkiismeret

Íme egy vers, amiről a szerző sem tudja mit is akart tulajdonképpen megfogalmazni.
Akkor, abban a pillanatban, percekben amíg írtam, még világos volt.
Nos tehát, kedves verselemzők, magyar tanárok, pszichiáterek és akiket még kihagytam, lehet gondolkodni, és kielemezni a verset. A legjobb megoldást beküldők között kisorsolok egy "Szép volt. Így tovább! " -ot.

Hétvége van, és eljött a nap,
hogy minden munkás ember aludni tér.
A háttérben lézeng egy sötét alak.
Megáll az idő, és nem fúj a szél.

Ismeretlen, arctalan.
Ő nem is létezik.
De mindenkiben benne van,
s csak egyre éhezik.

Saját magunk árnyéka,
a bölcs lelkiismeret.
Ám előfordult néha-néha,
hogy ő is tévedett.

2005. 07. 31

Megosztás/Mentés