kata

Az ember mindent elront. Rongálásban verhetetlen. Néha elképzelem, hogy egy özönvíz, vagy valami katasztrófa megtisztíthatná a Földet. A katasztrófáktól nem félek. Attól, amivé az ember teszi a Földet, és a világot, már annál inkább. Ezzel már régen is így voltam. Ezt tanusítja a vers is.

Fújjon a szél, szakadjon az eső, legyen hatalmas hóvihar!
Boruljon rám az ég nagy katasztrófáival.
Meteoreső törje meg a csendet, és tomboljon a hurrikán
egy nyugalmasnak tűnő pokoli éjszakán!

Ébredjen föl az emberiség, és kapjon a fejéhez!
Nem jó, ahogy él. Csak árt, és nem érez.
Mindegy neki kire tapos. Mindegy neki kit öl.
Mindegy neki mennyit lop, és az is mindegy kitől.

A haszon, ami számít. Csakis a haszon.
Harácsolni jobbról, balról, hadd gyűljön a vagyon.
Földön fekvõ félhalottba belerúgni százszor,
s ünnepelni győzelmünket, de ő már sose táncol.

Évezredek óta egy hajtja az embert. Csakis egy dolog.
Uralkodni fél világon, mert benne királyi szív dobog.
S ebben a kifordult világban nincsenek szabályok.
S miközben a süllyedő hajón én segítségre várok,

süket fülek várnak, és hiába kiáltok
hangosan egy segítő kézért.
Körülnézek, de már senkit se látok.
Egyedül harcolok csak a puszta létért.

S ha valakit szintén fuldokolni látok,
mert nincs ember, ki megszánná,
nincs ember, ki jódolgában
felé karját nyújtaná,

Inkább ugrom vissza a gyilkos habok közé,
mint elmenjek mellette boldogan.
S egymást segítve emelkedünk mindenek fölé,
hisz éppen elég a hömpölygő vérfolyam.

Így leszünk erősebbek minden földi lénynél.
Minden gond és baj fényárban tűnik el.
Segítjük egymást örökké, és nincsen ennél
jobb, mert a Világot értük el.

2005.06 - 2005.08.19. 00:59

A hajnali dátum szerintem nem is meglepő annak, aki több bejegyzést olvasott már a blogon.