A költő útja

Jó dolog írni. Főleg, ha azért írunk, mert akarunk, és nem azért, mert Pistike is ír ( elnézést a Pistikéktől ).
Ha nincs a sorok mögött semmi a papíron vagy a modern világban a monitoron kívül, akkor az nem sokat ér. Azon még a költői képek sokasága sem segít.

Mint egy kontár, ki költőnek érzi magát,
aki saját magán kívül már senki mást se lát.
Yes, vagy No. E két szó, mit istenít.
Eszébe ötlik pár kósza rím, de itt már senki sem segít.
Rájön hamar, nem a szó a fontos. Az üzenet a lényeg, csakis a gondolat.

Depresszióba esve, szintén tanácsot keresve, tanácsokat osztogat.
Ó, ha megfogadná saját szavát,
Reszketve talán, de áttörhetné a kínok sziklaszilárd falát.
Akár egy szellem, kit senki sem lát, védné, óvná titokban a hazát.

2005.10.02.

Megosztás/Mentés

Gyötrelem

Rimelek, az örök visszaeső. Egy-egy jobb hangulatú vers között felbukkan ilyen is.

Előttem az élet, mögöttem a múlt.
Repülnek az évek, de hosszú még az út.
Jön majd bú, és lesz majd szép, de mindegy mennyit szenvedsz.
Minden újabb gyötrelemmel, egyre rosszabb lesz.

2005. 08. 04.

Megosztás/Mentés

Üröm az örömben

Ez egy hibrid vers. Eleinte komolytalannak indult. De idő közben komolyra fordult.

Ember! Bízva bízz, és hízva hízzál.
Nem szorít a gatya, hogyha nincs a cipzár.
S ha gond a gomb, mert gömbölyödni látszol,
vagy sörhasad nő, mert piától ázol,

hát száműzd a gombot. Nem kell az oda.
Eljött az új kor, a változás kora.
Ideje menni, de nem tudod hova?
Csak te rád vár a megoldások hosszú-hosszú sora.

Biztosan te rád, mert rajtam csak röhög.
Elsuhan mellettem, s arcomba kacag.
Na ez az az idõ, hogy én is dühbe jövök,
és kitör belõlem egy gondolatnyi harag.

S e gondolatnyi haraggal, hát…, nem sokra megyek.
Szemembe néznek a vigyorgó szemek,
és igazán, tényleg, én bármit elviselek,
de nem akarom, hogy rajtam kárörvendjenek.

2005.09.23.

Megosztás/Mentés

Unom saját szavam

Elég fárasztó és unalmas folyton nyafogni. Még akkor is, ha versben.
Elegem is lett belőle, csak nem tudtam mást.

A téma ma sem változik. Ugyanaz, mint régen.
Tördelem csontjaim, és ontom a vérem.
S már unom saját szomorú szavam,
hogy nem tudok mást, mint sajnálni magam.

Szeretnék végre szép szavakat szólni.
Saját versem szépen eldalolni.
Közben nem látok mást, csak a rengeteg hibám,
s egy boldogtalan lelket, mi változást kíván.

2005.09.22.

Megosztás/Mentés

Hagyjuk a mát!

Egy elég sz.. akarom mondani rossz nap után.

Hagyjuk a mát, mert ma csak szenvedtem.
De örülök, hogy örülsz, és boldog vagy helyettem.
Beszéljünk a szépről, mert hiányzik az öröm.
És ne gondolj rosszra, de kihűlt már a söröm.

2005.09.10.

Ez a vers hazudik egyébként, mivel sosem iszom alkoholt, így ki sem nagyon hűlhet.

Megosztás/Mentés