Édes Annám

Napok teltek... Évek múltak.
De épp ez a lényeg, hogy az már a múlt.
Egy fejezet az életemben ismét lezárult.

Ma már boldogan fekszem,
és minden reggel boldogan ébredek.
Dombokká váltak a hatalmas hegyek,

mert végre láttam a fényt.
Lassan közelített, majd gyorsan átkarolt.
És lám, boldog ember lett, ki addig árva volt.

Magára talált. Megtalálta helyét.
Enyém a világ. A mennyei manna.
Te vagy a világom. Szeretlek Anna.

Így szép az élet.
Bizony szép. Szebb, mint egy álom.
Egy földre szállt angyal. Ő az én világom.

És itt az idő. Ideje lapozni végre.
Szerelem a köbön, mi napot fest az égre.
Egy gyönyörű dallam, mit meghallok vakon.
Hát hallgasd te is lehunyt szemmel. Szeretlek nagyon.

Egy ősrégi festmény, mi nyugtatja a szemet.
Hát nézz fel most te is, mert valaki szeret!
S végül, ha elvesznék, szívedben keress meg.
Az enyémben benne vagy, mert nagyon szeretlek.

2006.06.05. 22:30