Ébredés

Ez már sokadik ébredésem, de csak ez a vers kapta ezt a címet. Ezek voltak mai énem előhírnökei.
Kit érdekel, hány pofont kapunk, ha ettől érezzük, hogy élünk? Élünk, és a félálomból felébredünk. Lassú, de örömteli folyamat. Csak akarni kell.

Körös körül banditák, kik szemükkel ölni tudnak,
de lépek tovább mégis, hisz nincs vége az útnak.
Nincs vége az útnak, és csak előre nézek.
Dolgoznak az agysejtek, és semmit sem érzek
az élet kínpadán.

Ám gyötőr még a bűntudat, mert önző módon
szeretném, hogy gondolj néha rám.

És a bűntudatot felváltja egy újabb furcsa érzés,
mit örömnek hívnak a kinti emberek.

Egy furcsa fintor. Féktelen játék.
Hatalmas fekete lepel, min váratlan átég
egy fehér új világ.

S lám megválaszolt egy ősrégi kérdés.
Miért a kín, s miért a kisértés?

Kínlódsz a célig, mert kisértésbe estél.
Jutalmad egy álom, mit mindíg kerestél.
Kitisztul az elme, és világos a tény:
Szükséges a árnyék, hogy megtörje a fény.

És ne feledd, ki önmagát
a sok sok kínon úgy küzdötte át,
végig várta azt a napot, mikor végre lát.

2006.01.10. (10:00) - 2006.06.12 (22:35)