Nem az első, és nem is az utolsó vizsgaidőszakom a mostani, de az eddigi legnehezebb. Minden félévben elhatározom, hogy év közben is tanulok, de sosem teszem meg. Hogy miért? Mert egy lusta dög vagyok. És mert szorgalmi időszakban annyi egyéb ötlete támad az embernek. Valaki bulizik, valaki otthon ül, és tv-t néz, vagy egyéb, izgalmasabb hobbijának él. Én csak programozgatok. Néha kérésre, néha saját ötlettől vezérelve, de mindig akad valami jobb, mint megtanulni pár matematikai tételt. És így kerülök abba a helyzetbe, mint első félévben, másodikban, harmadikban, és most. Bár ez az ötödik félévem, a negyediket nem azért hagytam ki, mert nem tudok számolni, hanem mert akkor gyakorlatilag nem is volt matekom. Csupa könnyű, programozás. Életem legjobb tanulmányi átlaga, és legkönnyebb vizsgaidőszaka. Alighanem ez a szemeszter lesz, ami helyrebillenti az egyensúlyt, és életem legrosszabb átlagának nézek elébe a legnehezebb, legtöbb vizsgát tartalmazó vizsgaidőszakában.
Így aztán a blog sem frissül túl gyakran. Mert hát egyelőre magától még nem talál ki sztorikat, programokat, se verseket. Rám van utalva. Én viszont el vagyok foglalva. El vagyok foglalva azzal, hogy várom, megint valami nagy mázli ér, mint ahogy az általában lenni szokott. Tanulok a vizsgákra, és nem is hinném, de valahogy átmegyek. Sőt, még talán nem is olyan rettenetes eredménnyel. Mindezt azért, hogy februárban ismét megfogadjam, most aztán tényleg hétről hétre megtanulok mindent. Átolvasom az anyagokat, és nem ér meglepetés a vizsgákon. Miközben tudom, hogy úgysem tartom be. Gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Aki tanul, annak nem kell megfogadni. Aki pedig nem tanul, azon nem segít semmilyen fogadalom.
Így tehát már most tudom, hogy valószínű, nem változom meg jövőre sem. Ha jönnek a vizsgák, nekiállok tanulni. Párszor megbukom, majd átmegyek. Még az 5-ös sem kizárt. Persze ezért hajtani kell, és közben miért is ne jönne közbe ezer dolog. Dolgok, amiket el kell végezni. Emberek, akikre figyelni kell, akiknek segíteni kell. Néhányukat nem tudom elküldeni, és bármikor kérdi, ráérek-e, a válaszom: "Igen. Persze." Az idő csak egyre fogy, de van, aki megérdemli ezt az eldobott időt.
Egy dolog viszont biztos. Nem érdemes semmit megfogadni. Megfogadtam, hogy tanulok, és nem tartottam be. De a nagyobb baj nem is ez. Hanem az, hogy nem ez az egyetlen fogadalmam a közelmúltban, amit többször fogadok meg, és egyszer sem teszem meg... . Lehet, hogy idén mégis megtörik az átok? Azt egész el tudnám viselni. Ha ez megtörténik, könnyen lehet, hogy azt is az orrotokra kötöm.
Addig is, amíg ez megtörténik, az ünneplős kedvűeknek
Kellemes ünnepeket
, a vizsgázóknak pedig
Boldog vizsgaidőszakot.
Új hozzászólás