vers

Odakint

Fáradtan, az ablak mögött bámulom az esőt.
Rezzen olykor-olykor a tér, amikor dörög.
Elsuhan egy futó épp az épület előtt,
irígyen pillantva rám, prüszköl és hörög.

Kint egy más világ van. Idebent a béke dúl.
Tajtékzik a tócsa kint, mert nekünk csak ez jutott.
Emberek szaladnak fejben mozdulatlanul,
tépi mind a szél. Eső és villám alkot csak mondatot.
Elmerültem én is elmém tengerében és úsztam egy nagyot.

2016. szeptember 5. 17:24

Megosztás/Mentés

Mosolyog a fény

Fekete sárban, nyakig merülve kikandikálok a világra.
Valaki nyújtja kezét felém, de az már nem az ő hibája,
hogy nagyobb a súly a lábamon,
mint repítene fel a fájdalom.

Ím ellepi a láp az arcomat, még orrom hegye virít talán.
Ó, ez lehet a vég, az alkonyat, de mosolyog a fény, mint a prizma rám.
Hívogat a színe, szinte rám kacsint.
Süllyed a világ, de én ma újra kint.

2016. szeptember 1. 23:37

Megosztás/Mentés

Dockertész

Egy kis komolytalan gondolatmenet egy informatikustól, versben. A megértéssel informatikusok előnyben.

Kis kertemben apache-ok nyílnak, forwardolnak a szerverek.
Egy konténer, két konténer... nézd, hogy a network rám nevet!
Itt egy volume, ott egy volume, öntözi őket a dockertész.
Itt ez a node vagy ott az a másik. Mindegyikre ma Dockert tész.

Buildeli most is lám az image-et, forgolódik a PHP.
Nézd, ahogy érik a munka gyümölcse! Mondd, minek ide PhD?!
Hej, az Openshift virágzik újra, Kubernetessel táplálva.
S lám, ez a kertész csendesen elvész, de lehet, hogy ez csak az álcája.

Atomic hoszton, állami koszton szelíden szundít a CentOS,
hízik a kert, nézd! Ébren a kertész. Ülteti fáit S.O.S.

2016. július 12. 23:51

Megosztás/Mentés

Jégkirálynő

Deresek a fák, a fű és a hajnal.
Sapka nélkül, hófehér hajjal
didereg a város, remeg a foga.
Jeget lehel a tél démona.

Csikorog a fék a keréken, a lábon.
A jégkirálynő csókol ma szájon.
Hiába minden, elrabol a varázsa.
Szél és a hó vág egymás szavába.

Ó, micsoda játék! De itt az este.
A Nap is a fényét visszavette,
hogy álomra hajthasd hamar a fejed.
Nem vagy itt, de én álmodom veled.

2013. december 5. 18:00

Megosztás/Mentés

A fejlődés záloga

Kampányolni kéne, de nem visz rá a lélek.
Szavazatok helyett inkább válaszokat kérek.
Nem lesz harc a pontokért és semmi akció.
Mindennél többet ér az interakció.

Ha ezt nyerném a versenyen, talán még küzdenék.
De alattam egy új bicaj, s abban szögletes a kerék.
Előre nem jutok, csak kapaszkodom és néha döccen.
Szóljatok hát hozzám bátran, egyre többen,
hogy tudjam, mi a pálya!
Nőjön bokor helyett újra tudás fája!
Öntözze az értelem, s az érzelem zápora!
Legyen a szó a fejlődés záloga!

Megosztás/Mentés

Helyes út

Mi is az a helyes út és merre találom?
Melyik irányba induljak el?
Egyszerű életem egyszerű talányom
egyszerűen így dúlja fel.

Csak egy apró jel. Csak egy irány kéne.
Akár egy csillag, ami rám kacsint.
Vagy egy szentjánosbogár fénye,
hogy vele jól lássak megint.

Elmélkedés közben azzal nyugtatom magam,
hogy már az is helyes út, ha az keresve van.
Talán így van. De félek, ha elhiszem,
letérek az útról és nem térít vissza senki sem.

2013. augusztus 7. 18:14

Megosztás/Mentés

Eső

Égi könny mossa ablakom. Pattog, ropog, mint a tűznek lángja.
Nyugtató ritmusát elveszett lelkek magányos szívének szánja.
Együtt érez, karját támogatón görnyedt válladra emeli.
Majd rád kacsintanak az ég mosolygó, fényes, kék szemei.

2013. május 26. 09:52

Megosztás/Mentés

Hebragon

Én vagyok egyedül
csak az, aki hegedül.
De feszül a húr
s egyszer elszakad.

A brácsa zengi
majd tovább dalát,
de hamarosan húrja
neki sem marad.

Kipp-kopp, kipp-kopp,
jőnek a titkok.
Kétszínű dobverő
veri a húrt.

Hipp-hopp, hipp-hopp,
van zene itt-ott.
Mi volt előtte,
hangja mélybe hullt.

Jön a gordonka.
Tuti jól nyomja!
Basszuserővel
oda-odahat.

De visszhangként
zúdul vissza rá
lám minden
elzengett pillanat.

Feltör a mélyből
egy újabb szólam.
Nagybőgő bőgi
az ő szavát.

Süket füleknek
nyögi a békét,
ifjan fésüli ősz haját.

2012. augusztus 24. 18:08

Megosztás/Mentés