Félelem
Van az életben rengeteg buktató. Egy halom olyan dolog, amire találhatunk okot a félelemre. Megoldás persze valahogy annál nehezebben jön ilyenkor. Lehet logikázni, győzködni magunkat, de ez mind semmit sem ér, mert az ember mindig ügyesebben ellenérvel magának, ha valamit nem akar. Lehet ellenkezni, toporzékolni, csak az meg nem vezet sehova.
Van, aki a mély víztől fél, mert nem tud úszni. Pedig ez valahol ott van az ember ösztöneiben, csak fel kell ébreszteni. A különböző technikák már csak plusz, hogy ne legyen olyan unalmas.
Mélyvíz
Van, hogy a legjobb megoldás egyszerűen fejest ugrani. Hagyni, hogy a mély vízbe taszítsanak és rájöjjünk, hogy ez nem is olyan rossz. Mint ahogy én egy szép napon egyszerre két fóbiámtól szabadultam meg varázsütésre, amikor egy kajakban görcsösen ülve attól féltem, hogy a vízbe esem. Majd a másik félelmem, egy darázs miatt a vízbe menekültem volna. De esés közben félúton valami történt. Talán nem tudtam eldönteni, melyiktől félek jobban. Nem volt idő gondolkodni és így nem volt mi megzavarjon az ösztönös cselekvésben. Visszabillentem és felszabadultan eveztem tovább.
Ez persze nem azt jelenti, hogy minden félelemre ez lenne a megoldás. Sem hogy egyáltalán kell minden félelemre megoldás. Van, ami nélkül csak egy őrült vagy. A félelem olykor életben tart. Segít helyesen dönteni. Így attól végképp nem kell félni, hogy egy őrültség visszautasítása miatt mit gondolnak majd rólunk. Néha persze kell is szakítani az eminens jófiú vagy jókislány szereppel. De ez ne legyen kényszer! A fejest ugrós verzió inkább az önbizalomhiány okozta problémákra gyógyír. Más esetben felelőtlenség.
Önbizalom
Mi, emberek, különböző mértékű önbizalommal vagyunk megáldva. Az események, környezetünk, a valós vagy vélt barátaink, családunk ezt nagyban befolyásolják jó vagy rossz irányba. Az ember lemond saját akaratáról és egy báb lesz, amit ide-oda dobálnak. Egy napon öntudatra ébred és jó esetben élni kezd. Rossz esetben agresszív lesz. Talán mert az agresszió félelmet kelt. De már nem bennünk, hanem másokban. És ez megoldásnak tűnhet, mert meghozza az önbizalmat. “Agresszivitással elérem céljaimat. Végre szabad vagyok”.
Mind szabadságra vágyunk. Ki nem álmodott még arról, hogy a város felett lebeg és minden olyan nyugodt, békés. Maga a hamisíthatatlan szabadság. Habár mégis hamisított, hisz álom. De ott kell lennie annak a valóságban is, csak talán nem repülés formájában.
Aranyhal
Ahogyan a vízbeesés megtaníthat úszni egy medencében, az élet adta nehézségek megtanítanak úszni az ő hatalmas tengerében. Közben mind keressük azt, akivel együtt úsznánk. De ha meg is találjuk, még nem biztos, hogy ő is velünk úszna. Kegyetlen, nemde? Rengeteg hal van a tengerben és mégis csak egyet látunk. Talán pont azt, amit sose kerestünk volna. Csak egy ponty, de számodra aranyhal, akitől nem kívánnál hármat, de minden kívánságát teljesítenéd. Lemondasz róla. Néha még látod, ahogy felkavarja a vizet. Évek múltán is az ő hullámai a legszebbek, csak nem neked kavarja őket.
Az élet kegyetlen és nehéz. De a játéknak még nincs vége egészen addig, amíg le nem jár az idő. És addig van esély. Esély a sikerre, és arra a bizonyos aranyhalra.
Azt szokás mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Ez nem egészen tükrözi az emberekben lezajló valódi érzelmeket. Én azt mondom, a remény újra és újra meghal bennünk egy kicsit. De aztán feltámad. Sosem lesz semmi ugyanolyan, mint volt. De sajnos abból gazdálkodunk, amit kapunk.
Ehhez kívánok mindenkinek erőt és kitartást!
Új hozzászólás