szeretet

Háború folyik az angyalok körében.
Tapsra villám villan, füttyre mennydörög
és szívek szorultak össze az égen,
mikor egy mosoly is megszökött.

Ez ám a harc. Ó.. ez ám a bátor hadsereg.
Trombita szól és hangos dob pereg
a felek táborában.
Ez nem a harcosok klubja.
Itt csak tánctanár van.
- Szólt az Úr -
Golyózáporból a Gaz
semmit sem tanul,
de néhány ügyes lépés
és az már nem is kérdés,
hogy győztél.
Lehet ősz, tél,
nyár vagy tavasz.
Nem az erős győz, hanem a ravasz,
a bölcs, a hóbortos katona,
kinek legbecsesebb kincse,
egyetlen vagyona
a lélek.

Ki kezében tartja a Világot,
s markát nem szorítja össze.
Ki tartja magát akkor is,
ha gyenge teste nem bírja a strapát.
Mikor érzi saját vére szagát,
de még csak ragtapaszt se kér.
Tudja, hogy van, kinek ez minden pénzt megér,
s mégse kér semmit, csak egy álmot kerget.
Hogy elmondhassa, káosz volt, s rend lett
a farkasok között.
S megérje a napot,
mikor a kígyó is nyakkendőt kötött.
S bár tudja, ez csak álom,
mi meg nem valósul soha,
készül már a gigantikus
világtánc-szoba.

Küzdve küzd, s a harc még dúl,
mire ő zokogni kezd.
Bánat- vagy örömkönnyek,
még maga sem tudja pontosan.
Záporként zúdul a Földre
s könnyében minden benne van.
A kín, az öröm, a csend, a harag és a szeretet,
de mosolyog. Mert tudja, mindig nap süt
a borús fellegek felett.

2010.08.16. 03:26

» Angyalok harca a Poet.hu-n

Mi is az a kincs, ami nincs, de van?
Mi az, amit látok, de nem hiszem?
Melyik az a szív, ami úgy rohan,
hogy nem éri utol senki sem?

Hol van az a hely, ahol nincsen bú?
Melyik az a vár, ami véd, ha kell?
És milyen az a csúcs-modern interjú,
hol az alany vére kell?

Van az a szó, mi válasz és egyszerű.
És van az a mondat, ami néma lesz.
Mint sebzett gyümölcsből édes nedű,
csak csurran, cseppen a háborgó, néma nesz.

2010.07.14. - 11:53

» Néma nesz a Poet.hu-n

Tele az agy sok kacattal.
Itt már semminek sincs helye.
Betelt a korsó,
az agyam egy borsó.
Pofoz a sors keze.

Kínos a csend most, üres az elme.
Rendesen alszik a gondolat.
Hol az az egy szó?
Sehol, így ergo
tudok, de nem sokat.

Múlik a világ, múlok én is.
Harap az idő vasfoga.
De van az az érzés bizony mégis,
mi nem múlik soha.

2010. 07. 05. 15:44

» Emlékharc a Poet.hu-n

Sokan félreértelmezik az ünnep fogalmát. Szinte hihetetlen, ahogy görcsölnek azon, hogy minden ajándékot megvegyenek. Miközben a hátuk közepére sem kívánják az egészet. Vigyorognak, és mindenféle boldogat kívánnak. Majd csak annyit mondanak: Na ezen is túl vagyok.
Nos, az ünnep nem ez. Akkor mi? Csak olvasd tovább, és megtudod.

Az ünnep nem a pénz. Nem a kívánság, és nem a tett!
Az ünnep az, ha őszintén, s nem szokásból jön a szeretet.
A szívedben érzed, és magad sem érted.
Nem egy Földi érzés, ha szeretnek téged.

Üres szobák, üres termek.
Agyongyötört üres szívek,
kik szeretnének szeretni.

Széles mosoly, nagy kacaj,
minden átkot eltakar,
de nem nevet, mert nem akar feledni.

2006.10.28. 23:34