gondolatok

Van néhány gondolat, mi idebent térdepel.
Azt mondod, mondjam csak? Azt mondod, érdekel?
Hidd el, én mondanám… Bár ne lennék tétova,
s ne űzné szavaim a semmi felé tova
annyi megbújó gondolat szabadságra vágyva,
s lenne szívetek fületek helyett halálos ágya.

Nem mondom, hogy baj van. Mondtam már elégszer.
Legyen hangom súly helyett inkább könnyed ékszer.
Csillogjon, mint a gyémánt, mutasson tükröt feléd,
és súgja, tükröd, tükröd így nem szeret beléd.

Nem mondom, hogyan tegyél, sem hogyan semmiképp,
majd megteszem én, s lesz megannyi kép,
mint példa, vagy inkább egy útirány.
Vállalom, ha működik, hogy az az én hibám.

2016. június 29.

Elgondolkodtam ezen az "Ilyenek a pasik", "Ilyenek a nők" és efféle kijelentéseken. Nem szándékozom elemzésbe kezdeni, hogy valójában milyenek vagyunk. Sokfélék. Többnyire két lábunk, két kezünk és egy fejünk van. Igen, lehetnek általános, közös tulajdonságok akár biológiai okokból, akár neveltetésből, társadalmi elvárásokból kifolyólag. Az "Ilyenek a..." kijelentések viszont gyakran csak kardként szolgálnak, amivel odaszúrhatunk egy társadalmi rétegnek jobb esetben a vicc kedvéért, vagy egy csalódás miatt, mert egyszerűbb, mint az egyénben keresni a hibát vagy akár saját magunkban.

Rejtett üzenet a rejtett levélbe rejtve.
Rejtett gondolatokkal benne rejtőzve lelke.
Rejtélynek hitt nyílt titok. Özönvíz mossa el.
A titok titok marad, ha senki sem fogja fel.

A világ orra előtt ledöntve falak.
Elszabadulnak hallhatatlan szavak.
Örökkévalóság börtönébe zárva
repked. Repked a haragos madárka.

2011. március. 17. 10:44

» Rejtett üzenet a Poet.hu-n

A következő verset tulajdonképpen Sáfrány Norbert tollbamondó blogja ihlette. Konkrétan maga a címe. Hogy ő hogy értelmezte a szót, még nem kérdeztem, de én a következőképpen.

Mennyit érdemes egy verssel görcsölni? És mikor lesz igazán jó? A válasz egyszerű... Semennyit és pont akkor.
Azaz:

Takarodót fújt az óra. Zúg fülembe
az álom átkos hívó szava.
Üres elmémben gondolat születne,
s elbújna, de nincsen hova.

Nem alszom. Még nem tehetem.
A gondolatnak menedéket adok.
Durva, hogy szemtől szembe nem,
de versben nyugodtan dadoghatok.

Ezer szó, s egy gondolat. Nem több, csak egy.
Vérszomjas vad kutya, mi rögtön torokra megy.
Letaglóz. Ledönti lábáról a bizonyosság urát.
Nem tudod legyőzni a magad alkotta vad kutyát.

Nem olyan a jószág. Néha tán, de nem mind egyszerű.
Nincs varázsszó. Nincs semmi. Nincs mindenható ukáz.
Nem is várod. De az élet most ahhoz túl mindegy szerű,
hogy érdekeljen, ha egy kutya megruház.

Én tudom! Igen, ez így van. Így kell lennie.
Ha nem figyelek rá, egyszer úgyis el kell mennie.
Nem gyötör. Nem ugat. Nem érzem leheletét.
Repülnek a gondok, mint egy élő szárnyas betét.

Nem értesz még. Nem érted szavam.
Olvass! És elég az érzés, hogyha van.

2010.05.31. 02:10

Egymás után újabb, és újabb furcsa szó,
ám a gondolatot mégis elfedi a hó,
mert a rögtönzéstől a gondolat bár papírra vetett,
a szerzőben az még meg sem született.

2009.11.03. 22:53

Éppen azon gondolkoztam, vajon mivel bővítsem a blogot. Mert ha már van, akkor ugye írjak is valamit. Nem igaz? Nos, találtam valamit, amit még nagyon régen írtam az akkori WAP oldalamra. Sajnos nem tudom, pontosan mikor, mert nem írtam oda a dátumot, mint a verseknél szoktam, de egy 3-4 évvel ezelőttire saccolom a dátumot.

• Nem az a ciki, ha keveset tudsz, hanem ha sokat képzelsz.
• Nem az a szégyen, ha kicsi a tudás, hanem ha nagy a száj.
• Nem az a baj, ha nem szeretsz senkit, hanem ha nem tudsz szeretni
• Ne akard, hogy szeressenek, de akarj szeretni
• Nem az a bátorság, ha fegyvereddel lőni tudsz, hanem ha szembenézel a puskacsővel.
• Nem az a bátorság, ha nem remeg a lábad, hanem ha remegő lábbal is helyesen cselekszel.
• Nem az a veszteség, ha levágják egy karod, hanem ha az utolsó embert is elveszted, akiért odaadnád.
• Nem az a fájdalom, ha ordítani tudnál, hanem ha már arra sincs erőd.

Rég írtam ezeket, de még ma is igaznak tartom.

Van, hogy olyan semmilyen hangulatom van. "Valami hiányzik" érzésem. Ez nem csak a múltban volt így. De nézzük most mégis a múltat...

Nem jut eszembe egyetlen gondolat sem.
A fejem üres, ötletem sincs mit tegyek.
Hát nem gondolok semmire, és lassan észreveszem,
hogy egyre inkább mozdulatlan tetszhalott leszek.

De nincs, aki ezt észrevenné. Nincs, aki rám szólna.
Maradok hát észrevétlen szellemszerű ember.
S leszek az, ki életét csak otthon álmodja,
de kilépni a nagyvilágba soha többé nem mer.

2004. december