ilyt

Nagy sötétben suttogó hangok...
-Itt az idő... Hörgi egy homályos alak.
-Mutasd magad gyáva nyúl! Hadd lássalak!

Titkokat őriz az ősi szellem.
Nem üldöz, és nem kísért senkit,
csak önmagát néha, mi furcsa tán.
Sose agyalt még döntésnél ennyit,
csak most, mi látszik is ősz haján.

Akaratlanul, de vénséget hozott magára,
hisz nem tudta, a titoknak ez lesz az ára.
Talán semmit nem, talán mindent tudott.
Szellemként örökkön magával alkudott.

2010. 02. 03. 02:08

Vak nem vagyok. Van két szemem és látok ennyivel.
De amit látok, a semminél nem több semmivel.
Valami hiányzik. A valóság csak álom.
Az igazi életem álmaimban látom.

Utána nyúlnék, de csak várok nesztelen.
Mert ez másnak jár, de biztos nem nekem.
S mire elhinném, késő. Az álom elveszett.
Az élet vár, de örökké várni még ő sem szeret.

2010.01.05. 02:20

Boldog vagy, vidám, mosolyog a szád.
Emberek! Szép az élet! S már éppen mondanád,
de mégsem teszed.
Lehet, hogy ez az egész, csak egy álom neked?

Szeretnéd, hogy más is lássa álmod.
Érezze nyugodt, boldog világod.
Átadnál neki bármit, s mindent, mit érzel,
mert az ő fájdalmától te is éppúgy vérzel.

2009.11.05. 20:09

Mindig, minden változik. Néha jó, néha rossz irányba. Néha tehettünk volna ellene, de van, hogy nem.
De a jövőre kell koncentrálni, hogy lehetőleg legközelebb jó irányba változzanak a dolgok.
Hogy ez mennyire egyszerű, vagy mennyire nem? Na igen...

Mi is volt akkor kérem szépen?
Semmi! A semmi volt ott!
Majd volt egy izé, mi belém is valamit oltott.

Mi az, ami változott? Mi az, ami maradt?
Mi az, ami más lett X idő alatt?
Valami! Valami változott,
és sok minden jobb lett, annyit mondhatok!

Konkrét lett a hogyishívják, világos a sötét,
levetette bolyhos göncét, s felvette ünnepi kosztümét
az árny, mert tudta, jön a dínomdánom.
Felemelte őt az ég, két hatalmas angyalszárnyon.

Majd jött egy dolog. Egy amolyan akármi,
és hiába próbált új szárnyat találni.
Zuhanni kezdett, s ha már kezdett, földet is ért.
Egy angyalt rántott magával, de mond meg! Miért?

Hogy mi a válasz? Válasz az van,
de nem tudom, vagy nem akarom tudni.
De most már kéne valahogy egyről a kettőre jutni.

Hm... Talán van még valami.
Egy apró óriás, nem titkolt titok, mi semmiség.
Semmi dolgom most már, csak bátrabbnak kéne lenni még.

2008. 09. 09. 00:27

» Történet a Poet.hu-n

Valahonnan mindig előkerülnek régi versek. Íme egy kicsit több, mint 2 évvel ezelőtti.

Tombol egy vihar, mi elmossa a szennyet,
s nem hagy hátra mást, mint rendet.
Eljön egy új nap, mi nem tudni, hogy mit hoz.
Nem tudni, hogy dédelget, átölel, vagy kínoz.

Kérdem én, vajon mit hoz majd a holnap?
Tán egy embert vagy egy tárgyat?
Tán egy érzést vagy egy vágyat?
Füves pusztát, puha ágyat?
Kemény zenét vagy lágyat, mely mámorba taszít?
Esetleg szenvedéllyel telit, mi szinte megvadít?

Hogy mi lesz, azt sűrű köd fedi.
Ami van, azt nem hisszük el.
Ami volt, próbáljuk feledni,
és nem akarunk mást, mint valakit szeretni.

Nem akarunk mást, mint békét, csendet és csodát.
Erős lelket, mi magában teremti meg pompás otthonát.
Összhangot test és lélek között.
Légy te a vadász és ne az üldözött!

Felejtsd a magányt, mert előtted a válasz.
Magány vagy élet, de te kell, hogy válassz.
Ne gondolkozz tovább, hisz füledbe súgtam. Tudod, mit kell tenned.
Mindig van, ki szeret. Csak észre kell venned.

2008.03.18. 00:43