Jövőkép

Valahonnan mindig előkerülnek régi versek. Íme egy kicsit több, mint 2 évvel ezelőtti.

Tombol egy vihar, mi elmossa a szennyet,
s nem hagy hátra mást, mint rendet.
Eljön egy új nap, mi nem tudni, hogy mit hoz.
Nem tudni, hogy dédelget, átölel, vagy kínoz.

Kérdem én, vajon mit hoz majd a holnap?
Tán egy embert vagy egy tárgyat?
Tán egy érzést vagy egy vágyat?
Füves pusztát, puha ágyat?
Kemény zenét vagy lágyat, mely mámorba taszít?
Esetleg szenvedéllyel telit, mi szinte megvadít?

Hogy mi lesz, azt sűrű köd fedi.
Ami van, azt nem hisszük el.
Ami volt, próbáljuk feledni,
és nem akarunk mást, mint valakit szeretni.

Nem akarunk mást, mint békét, csendet és csodát.
Erős lelket, mi magában teremti meg pompás otthonát.
Összhangot test és lélek között.
Légy te a vadász és ne az üldözött!

Felejtsd a magányt, mert előtted a válasz.
Magány vagy élet, de te kell, hogy válassz.
Ne gondolkozz tovább, hisz füledbe súgtam. Tudod, mit kell tenned.
Mindig van, ki szeret. Csak észre kell venned.

2008.03.18. 00:43