Nem kedvellek én, ó ne bízd el magad!
Csak hangod, ami időnként elragad.
Nem szeretlek én, de még csak rád se nézek.
Bárcsak fejemben is elkerülhetnélek.
Nem csodállak én, ó eszembe se jut ma.
Félek, elcsodállak és holnapra mi jutna?
Nem becsüllek én, s tudod, nem is foglak soha,
mert felbecsülhetetlen vagy, s én nem ostoba.
Nem féltelek én, bár igaz, ha rezzensz, ugranék.
Hogy mit meg nem tennék, azt tán csak Isten tudja még.
De jaj, ha rossz szónak tárgya vagy, átérzek tíz telet,
s rájövök, hogy van egy érzés, mit úgy hívnak, tisztelet.
Hiába küzdöttem, hiába tagadtam, ma érzek én.
Nincs boldogabb, sem szomorúbb ember nálam e féltekén.
Hiába hittem, hogy az, aki vagyok, soha sem leszek én,
TE rácáfoltál egyetlen perc alatt fehéren, feketén.2017. július 13. 21:27
Új hozzászólás