születésnap

Harmincegy

születésnap

Elmúlt egy év, és bár reméltem, nem kímélt úgy az idő.
Láttam, ahogy elsorvad szívem és azt is, ahogy újra kinő.
Láttam nevetést, örömöt arcokon, sőt, éreztem legbelül,
majd azt, ahogy utolsó mosolyom is jobb létre szenderül.

Voltam csillogó, szüntelen zajongó, repkedő seregély,
majd elmúlt csendben egy, kettő és lassan egy sereg éj.
Láttam harcokat, lelkeken karcokat, majd lágyan simogató kezet.
Ám láttam, hogy válik karddá az emberben lakó emlékezet.

Láttam dühöt, csalódást, olykor meg-megdobbanó szenet.
”Bűn és bűnhődés” ezután csak röpke szösszenet lehet.
Ezalatt voltam mesélő, báb és graffiti a ház falán.
Harmincegy éves lettem és már nem az, aki hajdanán.

2017. július 23. 19:12

Megosztás/Mentés

Lőn szita, s lila kő

Lőn szita, s lila kő.
Neked szaval az idő,
de nincs költői kép, ami leírná énedet.
Minden molekula tőled lop életet.
Kacag, ha kacagsz. Sír, ha sírsz.
Még könnyeiddel is verset írsz.
A villám tőled csen erőt.
A patak hangja is téged majmol.
Morajlik a tenger,
s minden lélegzeteddel
egy szellő indul útnak.
Pislákol a Nap, ha le-lehunyod szemed,
s ha énekelsz, száz rigó tart veled.
Dörög az ég és zivatarral űz el,
ha kell, hogy őrizze éjed.
Kakas kukorékol, ha ébredsz,
a természet egyszerre éled.

Születésed napján a kórus összeáll,
s kánonban éneklik a “hepibörszdéjt”.
Húsz éves lettél, s az Ősz Szakáll
is homlokodra csókol ezért.

2014. szeptember 20. 22:02

Megosztás/Mentés