Harmincegy

Elmúlt egy év, és bár reméltem, nem kímélt úgy az idő.
Láttam, ahogy elsorvad szívem és azt is, ahogy újra kinő.
Láttam nevetést, örömöt arcokon, sőt, éreztem legbelül,
majd azt, ahogy utolsó mosolyom is jobb létre szenderül.

Voltam csillogó, szüntelen zajongó, repkedő seregély,
majd elmúlt csendben egy, kettő és lassan egy sereg éj.
Láttam harcokat, lelkeken karcokat, majd lágyan simogató kezet.
Ám láttam, hogy válik karddá az emberben lakó emlékezet.

Láttam dühöt, csalódást, olykor meg-megdobbanó szenet.
”Bűn és bűnhődés” ezután csak röpke szösszenet lehet.
Ezalatt voltam mesélő, báb és graffiti a ház falán.
Harmincegy éves lettem és már nem az, aki hajdanán.

2017. július 23. 19:12