remény

Ez a ritmus...
...nem a régi.
Nem az, ami volt,
hiába érzi

a szív,

hogy ott van
és még szól a dal.
Van ezer gondolat,
mi felkavar.

Zavaros a víz,
az elme se tiszta.
Keresem önmagamat
össze-vissza.

De hallom...
Talán a dal szól?
Dehogy, ember!
Csak ébren alszol.

Pedig ott van!
Még érzem én.
A remény dallama
az én zeném.

2012. február 5. 23:32

Napnyugta volt. Rengett a Föld,
s egy csillag hullott alá az égből.
A világ vége messze még.
Ezt láttam a csillag szeméből.

2010. 06. 13. 18:19

» Csillagszem a Poet.hu-n

Körülvesz a világ minden mocska, bája.
Szomorú és vidám dalok örökös vitája
fojtogat álnokul. De mondd, mivé fajul?
Lesz-e, mikor eső helyett is sziréna hull?

És mire vágyom? Kell-e a pompa?
Kell-e a béke, a szép világ,
vagy dobjak egy voksot a mocsokra,
mert neki elhiszem szavát?

Csábító a szépség, mint szirén éneke.
Nem is ember az, ki nem szeret bele.
Ez a dallam pont olyan. Pont olyan, mit vártam.
Ám a szépség sosem jár egyes egymagában.

Mindennek ára van és gyakran nem is kevés.
Az ingyen csak egy szirén szédítő szava.
Egyetlen csók csinos homlokára és
biztos, hogy aztán sosem jutsz haza.

Nem feledem. Körülvesz a világ minden mocska, bája.
Ha bedőlök a mocsoknak, az nem a báj hibája,
hisz ő is ugyanúgy dalol. Zengi énekét,
csak nem olyan feltűnően tolja arcát eléd.

2010.03.19. - 23:04

» Szirén éneke a Poet.hu-n

Ez van, ha az ember ráébred, hogy nem is olyan pocsék az élete :)
Vagy előtte sem volt rossz, csak nem vettem észre.

Héjj sorsom! Fogd vissza magad!
Eddig nem szerettél. Most miért jutalmazol?
Megy a szekér, ahogy régen, de másfelé halad.
Remélem, az új irány nem egy napra szól.

Megperzseltél égő bottal.
Nézted, ahogy szenvedek.
Most átöleltél két karoddal,
s a kísértésnek engedek.

Mondd, mi változott? mi a célod?
Miért van, hogy most támogatsz?
Miért van, hogy most valamiért mégis újra élni hagysz?

Bár nincs vége a régi sorsnak,
de egy másik jött most küzdeni.
Elmúlt a tegnap, jön a holnap,
de hogyan fogsz majd kelteni?

Marad-e a régi szokás és nem állítasz gátakat,
vagy felépíted újra azt, mi ezidáig átszakadt.

A döntés a tiéd. Kezedben a jövőm.
Én csak ámulok, és már szeretlek téged.
S egy nap, ha már eleget éltem,
nem bánom, ha újra visszakéred.

Átadom életem, de az emlék megmarad.
Nevetni kell, mert szép az élet, de sírni nem szabad.

2006.06.15. 16:15

Egy kis alliterációval megfűszerezett rövid vers a reményről.
Arról, amelyik elbújik, mint a rossz gyerek a büntetés elől.
De ha kinyitjuk a szemünket és fülünket, meghallhatjuk a lépteit, és láthatjuk, hogy nem is bújt messzire.

Lám lőn még ma is itt keservesen küszködő,
kínjában kéz után kapdosó elveszett egyén?
Egy elmúlott, elkeserítő időben imigyen éreztem én is,
ám álmodtam szépeket, szambáztam szeleburdi tó tükörsima jegén.

Jajszavak múltak,
magamban a remény rőt lángjai lobogva gyúltak.
Gyanútlanul, ám átkozottul álomreggelre ébredtem én.
Elmúlt egy eszméletlen bánat, és életre kelt kínjában a remény.

2005. június 2.

» Remény a Poet.hu-n