fájdalom

Bámul az éjszaka, őrzi a Földet.
Csiklandozza az arcom a fény.
Ötlete felmerül annak a ténynek,
Van még itt fura démoni lény.

Messzi, de rémes a hang, ami sóhajt.
Visszhangozva csak annyira szól,
hallom az éj szava lopja a tolvajt.
Bimm-bammoznak a fátyol alól.

Karmos a kéz, a tekintete gyilkol.
Vérszomjas vad, az ember az ál.
Folynak a könnyek a démoni arcról.
Kíntól zeng az a szív. Szimulál?

Börtön a teste, ki nem szabadulhat.
Nincsen semmi, csak ő meg az árny.
Vége, ha múlik alakja a holdnak.
Nem volt ő gonosz árny igazán.

2011. április 18. 13:51

» Farkasember a Poet.hu -n

Ez az a part itt. Ez az a tenger.
Itt szabadon repülsz, mint a kígyó.
A törött szárnyú kobra. A múltat visszasíró.

Ez az a hely, hol látni a gyönyörű kék... plafont.
S a falakat, mit köréd az utca font.
Homlokon ver egy instant gondolat.
Egy álomkép mutat homályos arcokat.

Felébreszti az alvót a képen látható való.
Belülről tép cafatokra a kedves álomfaló.

2011. április 7. 12:14

» Álomfaló a Poet.hu -n

Boldog vagy, vidám, mosolyog a szád.
Emberek! Szép az élet! S már éppen mondanád,
de mégsem teszed.
Lehet, hogy ez az egész, csak egy álom neked?

Szeretnéd, hogy más is lássa álmod.
Érezze nyugodt, boldog világod.
Átadnál neki bármit, s mindent, mit érzel,
mert az ő fájdalmától te is éppúgy vérzel.

2009.11.05. 20:09