cset

Úgy ragyog a Nap, hogy megvakítja két szemem.
De abban hogy jól vagyok, bizony már kétkedem.
Beszélek itt össze vissza, és értelme az nincsen,
de tudom, hogy elnézed, mert küldök puszit ingyen.

2005.11.03.

Húha látom, megy a duma,
én meg itten lesek rátok.
Sok a rím, és lehet fura,
de áldás ez, és nem egy átok.

2005.10.23.

Eljött a másnap és menni kell.
Nézd, a sok csillag ott fent figyel.
Már csak pár perc, és álmodom,
de előbb ezt a puszit még rád dobom.

2005.10.23. 00:45

Ilyet is tudok. Nem csak szenvedni.

Ne szomorkodj Rena, mert elszomorítasz.
Írok is egy verset, tán elég jó vigasz.
Remélem, hogy tetszett, hisz azért írtam neked.
Elképzelem magam előtt: Mosolyog a szemed.

2005.10.22 (23:50)

Itt van Ákos, ki Rimelek is egyben.
Bátor az, ki rímel, és én pontosan ezt tettem.
Megszólják az embert, mert nem tetszik a szöveg.
Fiatal a testem, de a lelkem öreg.

2005. október 08. 05:30

Egy elég sz.. akarom mondani rossz nap után.

Hagyjuk a mát, mert ma csak szenvedtem.
De örülök, hogy örülsz, és boldog vagy helyettem.
Beszéljünk a szépről, mert hiányzik az öröm.
És ne gondolj rosszra, de kihűlt már a söröm.

2005.09.10.

Ez a vers hazudik egyébként, mivel sosem iszom alkoholt, így ki sem nagyon hűlhet.

Ezt egy olyan szerelmes versre reagáltam, amit egy fórumon, vagy cseten olvastam. És a szerzője főleg ilyen típusú verseket írt. Én pedig ugye nem.

Csak ilyeneket írsz, hol minden csupa szerelmes érzelem?
Nincsen olyan versed, hol úrrá lesz a félelem?
Mert bennem főleg ez, mi nap mint nap felszínre tör,
és nem a kínpad, hanem az élet gyötör.

2005.08.30

Voltak, akikért szívesen visszajártam csetre. És alig vártam, hogy másnap legyen, amikor újra beszélünk.

Na szia. Megyek lassan. Távozom.
Leragadnak szemeim, és Nézd! Máris álmodom.
De jövök még holnap, vagy küldök neked mailt.
Ne kérdezd, hogy minek! Tudod te, hogy miért.

2005. 08. 19.

Na igen. Mindenki örül, ha dicsérik.Főleg, ha az ellenkező nem egyik képviselője teszi :P

Rena dicsér, Ákos pirul.
Vigyorog az arca.
Minden könnycsepp nevetve hull,
a sok szép szót hallva.

2005. 07. 31.

Kicsit unatkoztam, és főként egyedül éreztem magam. Ráadásul úgy éreztem mindenki engem támad. Főleg a való világban, nem a virtuálisban.

A mai nap sem más, mint a többi.
Csak fekszem az ágyamon a kopott plafont nézve.
Mai nap sem akar ide senki sem jönni,
hogy idióta verseimet nézze.

Nézőpont kérdése, mert van, akinek tetszik.
Mégsem ez, mi engem érdekel.
Bírom még egyedül, de nem tudom, hogy meddig,
ha mindenkinek Rimi vére kell.

2005.07.04.

A Rimi pedig én vagyok, mint Rimelek, de ez biztos nyilvánvaló volt :P