cset

Eléggé rászoktam a csetelésre annak idején. Egész napokat ott ültem a telefonommal és wapról cseteltem. Nem olcsó mulatság.

Nem szól hozzám senki, hát magamban beszélek.
Nem vagyok bolond, de bolondként élek
eme Földön,
mert minden pénzem csak a csetre költöm.

2005. 07. 03.

Túl üres volt a chat, én meg beszélgetni akartam. Beszélgettem hát magammal :)

Rimelek unatkozik.
Bár vidámnak mutatkozik,
de ez csak a látszat.
Kevesen vannak itt, pedig mindenki játszhat.

2005.07.03.

Egy kis alliterációval megfűszerezett rövid vers a reményről.
Arról, amelyik elbújik, mint a rossz gyerek a büntetés elől.
De ha kinyitjuk a szemünket és fülünket, meghallhatjuk a lépteit, és láthatjuk, hogy nem is bújt messzire.

Lám lőn még ma is itt keservesen küszködő,
kínjában kéz után kapdosó elveszett egyén?
Egy elmúlott, elkeserítő időben imigyen éreztem én is,
ám álmodtam szépeket, szambáztam szeleburdi tó tükörsima jegén.

Jajszavak múltak,
magamban a remény rőt lángjai lobogva gyúltak.
Gyanútlanul, ám átkozottul álomreggelre ébredtem én.
Elmúlt egy eszméletlen bánat, és életre kelt kínjában a remény.

2005. június 2.

» Remény a Poet.hu-n

A Princess nevű együttes zenéit sokat hallgattam régen. Annyira, hogy vers is született az élményről.

Hallgatom hihetetlen Princess pompás dalát.
Dúdolom magamban minden alkalommal.
Feledteti féktelen világunk vitáinak zaját.
Zenéjüket hallgatom a műkedvelõ honnal.

2005. június 01.

Csak egy egyszerű kis versecske egy unatkozó csetelőtől, azaz tőlem.

Összejönnek. Ne félj!
Jönnek majd a jófejek.
Addig pedig remélj,
hogy nem fújnak majd rossz szelek.

Nem lesz hurrikán, se tornádó, sem világvége hangulat.
Subidubi dáb dáb.. sok jó ember így mulat.

2005. május

Egykor hihetetlen sokat chat-eltem. Ennek eredményeképpen sok vers is született. Akkoriban szinte verselve beszéltem, és az volt az általános. Ma már ez nincs így, de a versek megmaradtak.

Ez lesz a századik hozzászólás.
Szép kerek szám.
Nyisd ki a szemed! Nem vagyok óriás.
Nyugodtan nevess rám.

2005. 04. 28.