A kép szerzője: Simon Csilla
Eső áztatta napon úszik az égi hal.
Könyörögve súgja: jöjj csak, szélvihar!
Itt ragadtam régen, fújj csak, fújj csak el!
Ha elfújsz, ha nem, majd szívem útra kel.Nem fújt el a szél, de szívem megszökött.
Ott van a hegyen túl már új felhők között.
Fény takarja ma be, s játszik egy halk gitár.
A Hold ringatja el ma, s egy boldog napsugár.Aztán a Nap elbújik, elalszik lám a hal.
Álmait nem gátolja se távolság, se fal.
Reggel kinyitja szemét ismét vágyva el.
Vándormadárként így újra szárnyra kel.Ő csak egy felhő. Ezt tudja ő is rég.
Álmodni kell, csak lenni nem elég.
Ez visz előre, ha nem jő szélvihar.
Lásd, varázslat vagy, nem egy égi hal!2019. június 6. 20:28
Hozzászólások
Gyönyörűséges vers! Igazán
Gyönyörűséges vers! Igazán magával ragadó.
Új hozzászólás