Hiányzik

Már megint rá gondolok... De miért van ilyen messze?
Miért van az, hogy minden éjjel magányos az este?
Boldogságot hozott megfakult szívembe.
Mi megtorpant egy percre, s most rohan sietve.

Rohan bizony. Fut, szalad meg sem áll.
Boldog, de szenved is, mert a régvolt messze már.
Egymásra talált két vándormadár.
Óh bárcsak... Bárcsak együtt lenne már.

De túl hosszú az út. És bizonytalan.
Én egy helyben állok, de szívem rohan.
Hiányol téged, és feléd sietne.
De gyenge hogy fusson, mert erőt adtál neki, s ez gyengévé tette.

Gyengévé, mint fiatal fa lombját a viharos szél.
És fáj a szívnek, hogy itt voltál vele és ily messze mentél.
Egyre jobban hiányol, és jobban szeret... Jobban mindennél

2006. július 07.