Cset hozzászólások

Életem legrövidebb verse. 2 sor, de azt hiszem így is benne van a lényeg.

Egyszerűen létezem, és lézengek a Földön,
mint idióta szellem, kinek kastélya a börtön.

2005. 07.

Ez is a nem sok értelme típusú versek közé való, de legalább rímel :)

Hűvös vagyok, mint a gleccser.
Okos leszek, mint egy gép.
Jókat alszom minden éjjel,
legalábbis szeretnék.

2005. 07.

Kicsit unatkoztam, és főként egyedül éreztem magam. Ráadásul úgy éreztem mindenki engem támad. Főleg a való világban, nem a virtuálisban.

A mai nap sem más, mint a többi.
Csak fekszem az ágyamon a kopott plafont nézve.
Mai nap sem akar ide senki sem jönni,
hogy idióta verseimet nézze.

Nézőpont kérdése, mert van, akinek tetszik.
Mégsem ez, mi engem érdekel.
Bírom még egyedül, de nem tudom, hogy meddig,
ha mindenkinek Rimi vére kell.

2005.07.04.

A Rimi pedig én vagyok, mint Rimelek, de ez biztos nyilvánvaló volt :P

Eléggé rászoktam a csetelésre annak idején. Egész napokat ott ültem a telefonommal és wapról cseteltem. Nem olcsó mulatság.

Nem szól hozzám senki, hát magamban beszélek.
Nem vagyok bolond, de bolondként élek
eme Földön,
mert minden pénzem csak a csetre költöm.

2005. 07. 03.

Túl üres volt a chat, én meg beszélgetni akartam. Beszélgettem hát magammal :)

Rimelek unatkozik.
Bár vidámnak mutatkozik,
de ez csak a látszat.
Kevesen vannak itt, pedig mindenki játszhat.

2005.07.03.

Na igen. Sikerült elég sok hasonló verset írnom ahhoz, hogy ez meg is valósuljon :)

Az okok ma sem múlnak,
de könnyeim többé csak nevetve hullnak.
Nem szeret a világ, és ezt nem is rejti el.
De szomorúnak lenni rossz, hát nevetni kell.

2005. június 18.

Egy kis alliterációval megfűszerezett rövid vers a reményről.
Arról, amelyik elbújik, mint a rossz gyerek a büntetés elől.
De ha kinyitjuk a szemünket és fülünket, meghallhatjuk a lépteit, és láthatjuk, hogy nem is bújt messzire.

Lám lőn még ma is itt keservesen küszködő,
kínjában kéz után kapdosó elveszett egyén?
Egy elmúlott, elkeserítő időben imigyen éreztem én is,
ám álmodtam szépeket, szambáztam szeleburdi tó tükörsima jegén.

Jajszavak múltak,
magamban a remény rőt lángjai lobogva gyúltak.
Gyanútlanul, ám átkozottul álomreggelre ébredtem én.
Elmúlt egy eszméletlen bánat, és életre kelt kínjában a remény.

2005. június 2.

» Remény a Poet.hu-n

A Princess nevű együttes zenéit sokat hallgattam régen. Annyira, hogy vers is született az élményről.

Hallgatom hihetetlen Princess pompás dalát.
Dúdolom magamban minden alkalommal.
Feledteti féktelen világunk vitáinak zaját.
Zenéjüket hallgatom a műkedvelõ honnal.

2005. június 01.

Csak egy egyszerű kis versecske egy unatkozó csetelőtől, azaz tőlem.

Összejönnek. Ne félj!
Jönnek majd a jófejek.
Addig pedig remélj,
hogy nem fújnak majd rossz szelek.

Nem lesz hurrikán, se tornádó, sem világvége hangulat.
Subidubi dáb dáb.. sok jó ember így mulat.

2005. május

Szellem széllel szemben szabadon száll.
Ki későn kel, keveset kaszál.
Ébredj, és éld érdektelen életed!
Véres verejték van vasárnap is veled.

2005. 05. 12.