Égi könny mossa ablakom. Pattog, ropog, mint a tűznek lángja.
Nyugtató ritmusát elveszett lelkek magányos szívének szánja.
Együtt érez, karját támogatón görnyedt válladra emeli.
Majd rád kacsintanak az ég mosolygó, fényes, kék szemei.

2013. május 26. 09:52

A távolság néha gyógyít, néha mar legbelül.
Néha minden gondolat csak ellened szegül.
Néha erős vagy, és a gyógyítás felesleges.
Néha valaki durván az összes lábadról levesz.

2013. május 19. 19:09

Terjed a káosz és rend után kiált a zűrzavar.
A káosznál jobban csak az érzelmi űr zavar,
mi éppúgy terjedni látszik és bánt,
hogy látom a káoszt és az érzelemhiányt.

2013. május 19. 18:58

Esik a hó, szállnak a pelyhek.
Mar a hideg, most küzdhet a test.
Nevet a sors, legyint csak a tervnek.
Laza mosollyal kínoz az est.

Jég tüze éget és nincs levegő.
Fojtogat karja a télnek.
Pajzs és a lándzsa kerül ma elő.
Háború szelleme ébred.

Ellep az éjszaka, legyűr az álom.
Nem múl a harc, csak a hangja vész.
Éjjeli műsor, nagy mozivászon.
Indul a reggel, a durva rész.

2013. március 25. 13:24

Válasz Németh Nauzika "Fekete ibolya" című versére.

Jó helyre nyílni nem lehet,
kedves ibolyám.
A gondolat marja lelkedet,
de nevess szigorán
a létnek!
Olykor szirmaidra lépnek
és az erdő felsikolt.
Tudod, vége, ennyi volt.
Saját bánatod eltiport.
De felállsz, mert fel kell állni újra.
Nem is szirmod bontod,
a régit cseréled újra.
Ez erősebb.
Már nem sebzi így a …
semmi sem.
Vándor vagy.
De hogy gyenge,
azt nem hiszem.
Bár nehéz lesz célba jutnod,
de szeretve lenni nem.

2013. március 17. 19:50

Mostanában kevés az időm elmélkedni. Vagy épp nincs rá energiám. Nem rég azt mondtam valakinek, hogy nem biztos, hogy fogok tudni írni még valaha. Érdekes, hogy mindig az ilyen kijelentésekkor jön az ihlet. Csak megláttam egy egyszerű hozzászólást a facebook-on, ami nem egy vers volt, mégis úgy kezdtem olvasni. Akkor rájöttem, hogy a vers számomra mindenhol ott van. Még ha írni nem is tudok. Másképp látom a dolgokat, amikről egyesek le akarnak szoktatni. Én pedig épp vissza akarok szokni!

Vers az öröm és a borzalom.
Vers a tegnap és a holnapom.
Vers a napfény és vers a szél.
Vers a lélek, ami benned él.

Vers az erdő, a fák, a lomb,
vers a völgy, a folyó, s a domb.
Vers a szív, és zene, ha dobban.
Egy felvonás a belehalokban.

2013. február 6. 23:50

Betemet a munka. Laza földet ás reám.
Nyújtózom a föld alól is. Hajszolom a trófeám.
Alig élek, alig halok. Elmosnak a zivatarok.
Zivatarok erejétől halhatatlan isten vagyok.

Megszólalok minden nyelven. Emberül is tudok.
Egyre szorul nyakam körül halhatatlant ölő hurok.
Nem az fáj, ha kéretlenül valami van, de hiába.
Az örök gyilkos valaminek oly keserű hiánya.

2012. szeptember 20.

Én vagyok egyedül
csak az, aki hegedül.
De feszül a húr
s egyszer elszakad.

A brácsa zengi
majd tovább dalát,
de hamarosan húrja
neki sem marad.

Kipp-kopp, kipp-kopp,
jőnek a titkok.
Kétszínű dobverő
veri a húrt.

Hipp-hopp, hipp-hopp,
van zene itt-ott.
Mi volt előtte,
hangja mélybe hullt.

Jön a gordonka.
Tuti jól nyomja!
Basszuserővel
oda-odahat.

De visszhangként
zúdul vissza rá
lám minden
elzengett pillanat.

Feltör a mélyből
egy újabb szólam.
Nagybőgő bőgi
az ő szavát.

Süket füleknek
nyögi a békét,
ifjan fésüli ősz haját.

2012. augusztus 24. 18:08

Ha van párunk, ő a mindenünk.
De ha egyből mindent akarunk,
semmink se lesz nekünk.

2012. augusztus 22. 18:51

Nem a kor a lényeg, hanem a jellem.
A lélek, minek testünk csak otthona.
Ifjú testben is lehet öregebb a szellem,
ha nem ereszti démona.

2012. augusztus 15. 15:50

Eredeti verzió: Nem a kor a lényeg