Nem mondom

Van néhány gondolat, mi idebent térdepel.
Azt mondod, mondjam csak? Azt mondod, érdekel?
Hidd el, én mondanám… Bár ne lennék tétova,
s ne űzné szavaim a semmi felé tova
annyi megbújó gondolat szabadságra vágyva,
s lenne szívetek fületek helyett halálos ágya.

Nem mondom, hogy baj van. Mondtam már elégszer.
Legyen hangom súly helyett inkább könnyed ékszer.
Csillogjon, mint a gyémánt, mutasson tükröt feléd,
és súgja, tükröd, tükröd így nem szeret beléd.

Nem mondom, hogyan tegyél, sem hogyan semmiképp,
majd megteszem én, s lesz megannyi kép,
mint példa, vagy inkább egy útirány.
Vállalom, ha működik, hogy az az én hibám.

2016. június 29.

Megosztás/Mentés

Ötlet


A minap a konyhában jártam, hogy kifőzzek egy ötletet.
Gondoltam, hogy gyors lesz, de ott töltöttem ötvenet.
Mármint percet, mert hogy lehetne hét is. Na nem a perc, hanem a perc helyett.
De hagyjuk is a témát, mert a nyelvtan engem nem szeret.

Tehát ott ültem a széken és bámultam kifelé az ablakon,
várva, hogy az ötletnek szikrája mikor csap majd nyakon.
Nem volt ötlet, ám lassan öt lett és éreztem, hogy menni kell.
De nem értem be régen sem és most sem ennyivel.

Az asztalra borultam tollal a kezemben és morogtam a lapnak:
kifognék egy nagy halat, de mondd, miért nem harapnak?!
A kezem már csupa kék. Folyik is rajta a tinta.
Alattam fura szék, mint bolond alatt a hinta.

Ittam hát egy teát, s mikor csilingelt a mikró,
mondtam is magamban: hejj, te csuda fickó!
Ez az! Rájöttél! Megvan! De mégsem.
Ez nem az a hang volt, most már én is értem.

Hát jó… néztem tovább az eget, vagy néha csak a padlót.
Betörlek én téged, mint lovas a vad lót.
Vagyis helyesen nem lót, hanem lovat.
Mondtam már, hogy nyelvtanból nem tudok sokat?

De rátérve a lényegre, a görcsöt abbahagytam,
s jöttek is az ötletek. Most is éppen 6 van.
Általában jók is. Nem alap a hibás.
Ha nem fog a tollad, nem a lap a hibás.

2016. szeptember 16. 21:00

Megosztás/Mentés

Reggeli kávé

Te vagy a reggeli kávé.
Lefekvés előtt a mese.
Felhőtlen folt az égen,
Te vagy a vihar szeme.

Te vagy a csend a zajban,
villámláskor a szemfedő.
Szakadó esőben
fejem felett tető.

Te vagy a rím a versben,
napsugár a tó jegén.
Széles mosoly minden
elfojtott szó helyén.

2015. október 20. 07:10

Megosztás/Mentés

A kürt

Alkotói válság után, fél lábbal még benne

Előkerült. Elő, a kürt. Megfújom újra.
De még nehéz, akár a kő. Lehúz a súlya.

2015 szeptember

Megosztás/Mentés

Ami a szívemen, az a számon

Ami a szívemen, az a számon.
Hát itt a koszorúér.
Széttépett vad világom.
Irány koszorúér’.

Én eltemettem mindent
önmagam alá.
Még önmagamat is tán,
ki így azt szavalá:

Ami a szívemen, az a számon...
De hisz ismered a dalt.
Volt egy nagy mesélő,
ki mesélt, de belehalt.

Koporsón karmolások…
A földet túrja már.
Bemossa mind a zápor.
Elönti őt a sár.

Fuldokolva bár, de egyszer
csak kiszabadúl.
Az új emlék sokkal könnyebb.
Nem marad alul.

2015. szeptember 22. 7:22 - 2015. szeptember 25.

Megosztás/Mentés

Elmúlt

Mi volt, az elmúlt. Csendben elrobogott a szán.
Szirénszerű zenére forró táncot járt az árny.
Ölelkezőn a kétely lassan a vágy köré feszült,
fojtva nappal és éjjel. Hiába békekürt.

Nem volt a régi tűz már, de parazsa megmaradt,
s parázsból húzott fel magának újra tűzfalat.
Védve volt erőktől már a drága dobogó.
Így tűzte fel a vágyat győzelmi lobogó.

2015. szeptember

Megosztás/Mentés

Azt kívánom...

Azt kívánom, én is hang legyek.
Hangszálaidon ringatott gyerek,
ki ha tehetné, sohase nőne fel.
Neked senki ő, de neki Ő leszel.

2014. valamikor április és szeptember között

Megosztás/Mentés

Félelem

Semmi ő a sötétben. Csak egy leheletnyi szellő.
Gondok sűrű ködében úszik, mint a sellő,
kecsesen, ám könyörtelen, úgy, akár a cápa.
Elfutnál vagy bújnál. De hidd el: mind hiába!

2015. július 22. 7:16

Megosztás/Mentés

Odakint

Fáradtan, az ablak mögött bámulom az esőt.
Rezzen olykor-olykor a tér, amikor dörög.
Elsuhan egy futó épp az épület előtt,
irígyen pillantva rám, prüszköl és hörög.

Kint egy más világ van. Idebent a béke dúl.
Tajtékzik a tócsa kint, mert nekünk csak ez jutott.
Emberek szaladnak fejben mozdulatlanul,
tépi mind a szél. Eső és villám alkot csak mondatot.
Elmerültem én is elmém tengerében és úsztam egy nagyot.

2016. szeptember 5. 17:24

Megosztás/Mentés

Mosolyog a fény

Fekete sárban, nyakig merülve kikandikálok a világra.
Valaki nyújtja kezét felém, de az már nem az ő hibája,
hogy nagyobb a súly a lábamon,
mint repítene fel a fájdalom.

Ím ellepi a láp az arcomat, még orrom hegye virít talán.
Ó, ez lehet a vég, az alkonyat, de mosolyog a fény, mint a prizma rám.
Hívogat a színe, szinte rám kacsint.
Süllyed a világ, de én ma újra kint.

2016. szeptember 1. 23:37

Megosztás/Mentés

Oldalak

Programozás: Szkriptek, segítség

Programozás: Eszközök