Félelem
Van az életben rengeteg buktató. Egy halom olyan dolog, amire találhatunk okot a félelemre. Megoldás persze valahogy annál nehezebben jön ilyenkor. Lehet logikázni, győzködni magunkat, de ez mind semmit sem ér, mert az ember mindig ügyesebben ellenérvel magának, ha valamit nem akar. Lehet ellenkezni, toporzékolni, csak az meg nem vezet sehova.
Van, aki a mély víztől fél, mert nem tud úszni. Pedig ez valahol ott van az ember ösztöneiben, csak fel kell ébreszteni. A különböző technikák már csak plusz, hogy ne legyen olyan unalmas.
Mélyvíz
Van, hogy a legjobb megoldás egyszerűen fejest ugrani. Hagyni, hogy a mély vízbe taszítsanak és rájöjjünk, hogy ez nem is olyan rossz. Mint ahogy én egy szép napon egyszerre két fóbiámtól szabadultam meg varázsütésre, amikor egy kajakban görcsösen ülve attól féltem, hogy a vízbe esem. Majd a másik félelmem, egy darázs miatt a vízbe menekültem volna. De esés közben félúton valami történt. Talán nem tudtam eldönteni, melyiktől félek jobban. Nem volt idő gondolkodni és így nem volt mi megzavarjon az ösztönös cselekvésben. Visszabillentem és felszabadultan eveztem tovább.
Ez persze nem azt jelenti, hogy minden félelemre ez lenne a megoldás. Sem hogy egyáltalán kell minden félelemre megoldás. Van, ami nélkül csak egy őrült vagy. A félelem olykor életben tart. Segít helyesen dönteni. Így attól végképp nem kell félni, hogy egy őrültség visszautasítása miatt mit gondolnak majd rólunk. Néha persze kell is szakítani az eminens jófiú vagy jókislány szereppel. De ez ne legyen kényszer! A fejest ugrós verzió inkább az önbizalomhiány okozta problémákra gyógyír. Más esetben felelőtlenség.
