Versek

Saját versek. Régiek, és néha újak.

Vers

Mostanában kevés az időm elmélkedni. Vagy épp nincs rá energiám. Nem rég azt mondtam valakinek, hogy nem biztos, hogy fogok tudni írni még valaha. Érdekes, hogy mindig az ilyen kijelentésekkor jön az ihlet. Csak megláttam egy egyszerű hozzászólást a facebook-on, ami nem egy vers volt, mégis úgy kezdtem olvasni. Akkor rájöttem, hogy a vers számomra mindenhol ott van. Még ha írni nem is tudok. Másképp látom a dolgokat, amikről egyesek le akarnak szoktatni. Én pedig épp vissza akarok szokni!

Vers az öröm és a borzalom.
Vers a tegnap és a holnapom.
Vers a napfény és vers a szél.
Vers a lélek, ami benned él.

Vers az erdő, a fák, a lomb,
vers a völgy, a folyó, s a domb.
Vers a szív, és zene, ha dobban.
Egy felvonás a belehalokban.

2013. február 6. 23:50

Megosztás/Mentés

Halhatatlan gyilkosa

Betemet a munka. Laza földet ás reám.
Nyújtózom a föld alól is. Hajszolom a trófeám.
Alig élek, alig halok. Elmosnak a zivatarok.
Zivatarok erejétől halhatatlan isten vagyok.

Megszólalok minden nyelven. Emberül is tudok.
Egyre szorul nyakam körül halhatatlant ölő hurok.
Nem az fáj, ha kéretlenül valami van, de hiába.
Az örök gyilkos valaminek oly keserű hiánya.

2012. szeptember 20.

Megosztás/Mentés

Hebragon

Én vagyok egyedül
csak az, aki hegedül.
De feszül a húr
s egyszer elszakad.

A brácsa zengi
majd tovább dalát,
de hamarosan húrja
neki sem marad.

Kipp-kopp, kipp-kopp,
jőnek a titkok.
Kétszínű dobverő
veri a húrt.

Hipp-hopp, hipp-hopp,
van zene itt-ott.
Mi volt előtte,
hangja mélybe hullt.

Jön a gordonka.
Tuti jól nyomja!
Basszuserővel
oda-odahat.

De visszhangként
zúdul vissza rá
lám minden
elzengett pillanat.

Feltör a mélyből
egy újabb szólam.
Nagybőgő bőgi
az ő szavát.

Süket füleknek
nyögi a békét,
ifjan fésüli ősz haját.

2012. augusztus 24. 18:08

Megosztás/Mentés

Lélek tánca

Éj leple alatt lepke száll.
Repül, de néha meg-megáll
egy ágon.
S ringatja őt az esti szél,
mit békés fák nesze kísér.

Az ág csak hajlik csendesen,
s a Hold sugara közt táncol.
A minden közt vagy semmilyen,
hogy idegennek látszol.

Táncol a környék, táncol az utca.
Az éjszaka ritmusára dalol.
Hűsítő szellő indul útjára
egy angyal szárnya alól.

Az ág még hajlik csendesen.
Most rajta pihen a lelkünk.
Majd felnövünk és szépen lassan
mindent elfelejtünk,
csak a lélek tánca marad.
Képzeletben mindörökké
angyalok angyala vagy.

2012. augusztus 05. 13:16

Megosztás/Mentés

Szikra

Az értelem szikrája már talán csak emlék.
Nem létezem én sem, csak olyan, mintha lennék
egy kép a falon, törött keretben.
De nem vagyok vak és sajnos süket sem,
csak néma.
Támad a vadász és visszamar a préda.
Illúziók csupán bárminemű körök.
Minden elmúlik, csak a harc, ami örök
és a tánc.
Két háború közt egy alkalmi románc
és a valótól való félelem.
Új világunk kapujában
szikra táncol késhegyen.

2012. július 6. 12:18

Megosztás/Mentés

Arckönyv

Az az érzésem, az arckönyvem néhány lapja megtépett.
Ki kéne radírozni néhány rég megfakult emléket.
Az oldalak porlanak. Forgatnám, de hullik szerteszét.
Talán új lapok veszik át a régiek helyét.
Néhányat még próbálok... próbálok menteni.
De az erőfeszítésem szabadságot venne ki.
Kopik a tinta és én nem írom újra már,
mert megfakult, rongyos, tépett papírra kár.

2012. június 27. 23:29

Megosztás/Mentés

Mindenkinek kell egy múzsa

Mindenkinek kell egy múzsa,
ki életre ihlet.
S ki mint a rózsa szára, szúr,
de lelked viszket válaszul,
mi gyógyul. S támad hátba orvul
újabb démonod, de páncél nő bőrödön.
Egy nap én is vértbe öltözöm.

Mindenkinek kell egy múzsa,
ki börtönébe zár.
A lánc azért, hogy érezz újra,
cseppet sem nagy ár,
ha ketrecében újra száll
a szabad rabmadár.

És lesz majd... Lesz otthonom a börtönöm,
mert egy nap... Egy nap én is odaköltözöm.

2012. május 28. 21:23

Megosztás/Mentés