kritika

Azoknak ajánlva, akik többre tartják a tökéletességet az igazságnál. És ezért képesek porba tiporni mások önérzetét. A szív nem szív, ha tőle más szív.

Nem vagyok bölcs, csak egy ember.
Tele bátorsággal, tele félelemmel.
Tele vízióval,
kit megriaszt a nagyvilági síri sóhaj.

Mert az az igazság... Ó, miket is beszélek?
Megszólalok akkor, ha hozzátok felérek,
és hazugság lesz mondandóm duplája a felének.

Talán, lehet, hogy én romlottam el.
S ma már a szív is technikára kel.
Majd csak akkor ébred, akkor virul,
ha a szó díszbe veri magát, s lilul,
vagy zöldül, kékül.
Arra vár, hogy végül
szíveket ont a csicsaparádé.
Így lesz sláger a szívseregvadászé,
és selejt a különc verse.
Az ember az emberben darabokra verve.

Most? Újra itt van.
A szivárvány összes színével elétek áll.
Az őszinte szó már felé se jár,
csak integet. Pápá...!
Tudja, hogy egy hamis élet vár rá.
És én csak remélem, hogy megmarad az, ki volt,
s meghallja, ha szíve ismét szabadságért sikolt.

2011. május 7. 12:29

» Érzéstechnikus a Poet.hu-n

A reklámok az életünk részei. Elbújni nem tudunk előlük. Bármerre megyünk, megtalálnak. Egyeseket nem zavar, másokat kifejezetten irritál. Persze a reklám típusától is függ. Vannak azonban olyanok, amik kifejezetten arra mennek rá, hogy beetessék az embert, és elhitessék, hogy ő márpedig nyert.

Ugye nincs is annál jobb, mint ha az ember ül otthon a kényelmes foteljában és kap egy SMS-t.

Gratulálunk! Kiválasztottunk téged! Küldj egy emelt díjas sms-t az 06-90-XXX-XXXX telefonszámra, hogy megnyerd a bazinagy nyereményt.

Bedőlök-e neki?
Óóóó... Hát már nyomkodom is a gombokat. És ez tényleg nem vicc, megtörtént. Velem is. Voltam olyan balek. Természetesen ez után nem nyertem semmit, ám kaptam volna újabb kérdéseket, amire újabb emelt díjas sms-el válaszolhatok, és ha sikerrel veszem az akadályokat, akkor esetleg kisorsolnak, és... Hát hűdejó. Ennek már sok éve, hogy ilyent kaptam. Fiatal voltam. Na nem mintha most nem lennék az, de már akkor is lehetett volna ennyi eszem, hogy nem hiszek ezekben. Valahogy mégis reménykedtem, hogy talán ez lesz a kivétel. A kivétel, ami megváltja az életem és másnap már aranycsészéből szürcsölöm a teámat. Nem így lett.

Azt hiszem rengetegen vagyunk, akik rendszeresen nézzük a Megasztár című tehetségkutató műsort, ami néha az elmegyógyintézetiek játszóterére hasonlít, néha pedig egy elfuserált kabaréra. Ám vannak azért még tehetségek. És azt hiszem, azért mégis érdemes követni. Már csak azért is, mert ki tudja, mikor hallunk ezekről a tehetségekről legközelebb. Eltűnnek a semmiben, vagy megmaradnak a köztudatban? Nem tudni. Biztosan vannak, akik nem is bánnák némelyik eltűnését. Persze, nem tetszhet mindenki mindenkinek.

"Szemét dög" zsűri !

Még zajlik a válogatás, és látni, mennyi idiótát kell a zsűrinek eltűrnie. Néha túl durvának tűnnek, de képzeljük el, milyen lenne, ha nekünk kéne eltűrni azt a sok marhaságot, amit az emberek ott csinálnak. Előbb vagy utóbb betelne a pohár. És mégis a műsort nézve olykor elcsodálkozom, hogy hogyan bírtak olyan kedvesek maradni végig. Szándékosan megtervezett vagy természetükből fakad? Engem speciel ez most nem is érdekel.

De miért indul, aki indul?

Legyen hát. Újra írok pár sort, ha szabad.
Egyre kérlek, olvass, és hallgatom szavad,
Gyatra-e, vagy tán még jó felé halad
E rímek áradata.
Nem sért, s nem bánt a kritikus szava.

2009.11.06. 18:54