Fekete kalap

Fekete cipő, fekete nadrág, fekete kalap.
A gyász színébe öltözött a szó.
Nem megy le torkán egy gondolatnyi falat,
és nincs már, ami elmondható.

Sötét kis utcákban, szakadt öltönyében,
percekért koldul a szívizom.
Lyukas kalapját tartja már ölében,
s mellette üres szódásszifon.

Repedt botjával botorkál felém,
s járja végső táncát a levegő.
Kapkod is utána a remény,
de már egy sem vehető.

Megragad egy érzés, a szemembe néz,
majd ellök magától hirtelen.
Szívem kéri, de hogy adhatnám,
ha az már rég nincs nekem?

Fekete cipő, fekete nadrág, fekete kalap.
A gyász színébe öltözött a test.
Esőtáncot jár még a viharfelhők alatt,
már csak lelkesedni rest.

2023.12.30. 03:17