Elme pestis

Csend vala csend és béke az este,
érzi az ember, hogy eljön a veszte.
Futkos a hátán, futkos a hideg,
miért van ily szörnyen húzva az ideg?

Nem szóla senki. Csend vala, csend még.
Nem szólok én se, de maradva mennék.
Jön majd a, jön majd, jön majd a vihar
küzdve az ember naiv álmaival.

Indul a banzáj, egy, kettő, három.
Nem hagyom, nem biza, nem marad álom.
Elfúj a szél ó, könnyed a test is.
Ily könnyeden pusztít erre a pestis.

2010. november 16. 22:18

» Elme pestis a Poet.hu-n

Kategóriák: 
Megosztás/Mentés

Új hozzászólás