Nem kommentálnám. Ezt átérezni kell.
Kattog az óra, adja a ritmust.
Monoton hangok játszanak.
Kint meg az este... Ó el vagyok veszve.
Imádlak, mióta láttalak.Merre vagy most? Ó nem talállak.
Keresem arcod, de nem lelem.
Egyedül vagyok. Reszket az ég is.
Átsuhan rajta a félelem.Még nem fogtad kezem. Még nem öleltél soha.
Mégis megérintettél.
Egy magányos, néma estén keresem hangod,
de nem kell a szó. A szerelem beszél.Távol vagy tőlem, túlságosan messze,
de én mindig veled vagyok.
Éjjel és nappal, kezed keresve
millió csókot adok.Érzem, hogy ölelsz, mint fát a szellő,
s ha esőcseppek a könnyeid,
én leszek a Nap, mi szelíden szeret,
magához ölel, és felszárítja mind.Szomorúvá tesz, ha szomorúan szólsz.
Szomorúvá tesz, ha szomorúan írsz.
Szomorú vagyok, ha kérdelek, s te sírva válaszolsz,
de boldog vagyok, ha mosolyogni bírsz.Nézd, mindenki alszik!
Csak én vagyok, ki még írok, és reád gondolok,
mert fontos vagy nekem, mint a legtisztább gyémánt,
s míg ki nem írom magamból, én nem alhatok.Az utolsó sorok jönnek,
s ha elalszom, csak egyről álmodok.
Hogy okoztam pár boldog percet,
és még sokat fogok.2006. 06.26. 01:05
Új hozzászólás