Zakatol az idő mozdonya,
felszáll a múltnak füstje az égbe.
Van, ami nem száll el soha,
s mindenki gyakran nyúl feléje.Emlékeink között az évek,
barátok, kollégák és mások.
Szomorú emlékek és szépek,
összedőlt, s felépült világok.Gyönyörű tájak, kopár vidékek
a múltnak vásznán elmosódva,
varázsecsettel festett élek
könnyeinkért állva sorbaúj emléket, új sikert kívánnak,
és persze idén is erőt jövőre
a sok királynőnek és királynak,
majd örömkönnyeket belőle.2018. december 31. 16:07
Kategóriák:
Hozzászólások
Jó
Szép versike!
Új hozzászólás