Mostanában kevés az időm elmélkedni. Vagy épp nincs rá energiám. Nem rég azt mondtam valakinek, hogy nem biztos, hogy fogok tudni írni még valaha. Érdekes, hogy mindig az ilyen kijelentésekkor jön az ihlet. Csak megláttam egy egyszerű hozzászólást a facebook-on, ami nem egy vers volt, mégis úgy kezdtem olvasni. Akkor rájöttem, hogy a vers számomra mindenhol ott van. Még ha írni nem is tudok. Másképp látom a dolgokat, amikről egyesek le akarnak szoktatni. Én pedig épp vissza akarok szokni!
Vers az öröm és a borzalom.
Vers a tegnap és a holnapom.
Vers a napfény és vers a szél.
Vers a lélek, ami benned él.Vers az erdő, a fák, a lomb,
vers a völgy, a folyó, s a domb.
Vers a szív, és zene, ha dobban.
Egy felvonás a belehalokban.2013. február 6. 23:50
Új hozzászólás