Íme egy vers, amiről a szerző sem tudja mit is akart tulajdonképpen megfogalmazni.
Akkor, abban a pillanatban, percekben amíg írtam, még világos volt.
Nos tehát, kedves verselemzők, magyar tanárok, pszichiáterek és akiket még kihagytam, lehet gondolkodni, és kielemezni a verset. A legjobb megoldást beküldők között kisorsolok egy "Szép volt. Így tovább! " -ot.
Hétvége van, és eljött a nap,
hogy minden munkás ember aludni tér.
A háttérben lézeng egy sötét alak.
Megáll az idő, és nem fúj a szél.Ismeretlen, arctalan.
Ő nem is létezik.
De mindenkiben benne van,
s csak egyre éhezik.Saját magunk árnyéka,
a bölcs lelkiismeret.
Ám előfordult néha-néha,
hogy ő is tévedett.2005. 07. 31
Kategóriák:
Új hozzászólás