Íme a változás időszaka, amikor rájöttem, hogy már nem kell erőltetni az írást.
Fenenagy fortéllyal faragtam egy tárgyat.
Alkotni akartam. Éreztem a vágyat.
Most minden más, és semmi sem változott.
Csak van valami más, mire több időt áldozok.Írással kezdtem. Kanyarítottam kiváló és kissé kusza verseket.,
de sorsom számomra még mást is rejteget.
Van jövőm, hisz múltam is volt már.
Jöhet a nagy Ő, aztán az oltár.Egy hatalmas óriáskerékben a legtetején szállok.
Errefelé szállnak ám a legszebb álmok.
Kinyúlok értük, de nem érem el.
Mindenkinek az jut, mit megérdemel.De egészen biztos ez? Na, jó ez a kérdés.
Előjön néha a keserű érzés,
de én végre megpihentem egy rövidebb időre.
Nem nézek hátra. Csak kinézek a fejemből, és irány előre.2006.06.10. 18:53
Új hozzászólás