A korábbi, szószátyár önéletrajzomhoz képest most csak egy rövid szösszenettel mutatnám be magam.
Egy erősen gondolkodó ember vagyok, aki szeret elgondolkodtatni. Ehhez egyik eszközöm a vers. Versek, amiket gyakran csak én értek meg. Felmerülhet a kérdés, annak mi értelme van? Ez egy fajta önkifejezés. Talán az egyetlen, amin keresztül nincsenek titkaim. Aki nem a szemével figyeli a verseim, hanem képes a szavak mögé látni, elvonatkoztatni azok hétköznapi jelentésétől és az általuk keltett érzésre koncentrál, az mindent megtudhat rólam. Nem szeretem a költői nehéz fegyverzetet. Tőlem mindenki azt kapja, ami vagyok -- legalább abban a pillanatban -- és nem mutogatom, mekkora költősztárocska vagyok, mert NEM VAGYOK!
Más részről kell a művészi hajlam mellé egy logikusabb oldal is, ami a programozásban nyilvánul meg. Ki is vagyok? Korábban megfogalmaztam. Ennél jobban ma sem tudnám kifejezni:
Szabályokat nem különösebben ismerő, irodalomban nem jártas emberke vagyok, aki néha ír egy-két verset, csak mert írni jó. Nem vagyok se költő, se programozó. Csak egy mindkettőre emlékeztető egyén, aki szeret újat alkotni. Valamit, ami belülről jön. És nem azt, ami elvárt.
A nevem Takács Ákos. Köszöntelek a blogomban!