Újabb, a megszokott „derossznekem” hangulatból kitörni próbáló vers. Azt hiszem, sikerült neki. Vagyis nekem.
Itt vagyok újra. Egyszerre a régi, de már egy új Kocom.
Járkálok fel és alá. Próbálok élni, mert már unatkozom.
Várok valamit. Valami változást, valami pörgést, ami felvidit.
Áttöröm börtönöm acélfalát, és szórakozom kicsit.De kevés vagyok egyedül. Hol vagytok barátok?
Gyertek gyorsan fiúk lányok, én itt várok rátok.
Akárki üzen, én örülni fogok,
mert egy jóbaráttól szinesebbek a szürke hétköznapok.2005.04.26. (19:39)
Azoknak, akik megmosolyogták a Kocom szót, elárulom, hogy ez volt akkoriban a becenevem a cseteken. Hogy miért pont ez az értelmetlen név? Mert erre futotta a fantáziámból, amikor ki kellet találni egy egyedi nevet, és épp előttem volt a Kocom márkájú digitális fényképezőgépem.
Új hozzászólás