Ónos esőben gyémánt bolygón sétáltam én.
Lábam önálló táncot járt alattam.
Tükörképem pislogott az út másik felén,
s, ha ő lépett, én is haladtam.Én gyermeki örömmel fogadtam a táncot,
és csak nevettem a gravitáción,
katonásan taposva a gyémántba ráncot,
valami csodában számítón.Felnéztem az égre, és csak hulltak a cseppek,
mint kacagó, hazatérő csillagok.
Lábam előtt nyomban új kristályok születtek
ragyogón, mint apró, kis napok.A hideg csípte arcom, de én is csíptem őt.
A látvány volt a mankóm, el nem estem.
Vesszek meg, de ma bevallom mindenki előtt:
megláttam és belészerettem.2018. március 3. 16:20
Kategóriák:
Új hozzászólás