Megbillent a mérleg, most nagyobb a súly a balján.
Leúszik így a mélybe, hol sűrű köd lepi el.
Pompázott egykor vígan, színekben, tarkabarkán,
most árnyakból kötött, hűs kabátot visel.Gondokból felhők, mint bárányok bégetnek.
Lehulló könnyeikben úszva fuldokol.
Mást nem tudok, csak halkan éneklek,
mint mázsányi citromon egy kanál cukor.És a citrom ellep. Felold, s más nem marad,
csak egyetlen kristály a felszínén,
mi küzd még, ha ő árnyai közt ragad,
pislákoljon, mint alig semmi fény.2018. február 2. 17:30
Kategóriák:
Új hozzászólás