Lett

Te vagy a Nap
és én a Föld.
Tekinteted
magára ölt,

mint kosztümöt
a jó szabó
a lányra,
kinek lelke
legszebb ruhája.

Tapasztalat szőtte.
Bánat, öröm és kitartás
hímezte szívét rá
mintaként,

s lett, ami lett,
min néha folt esett,
és mosta könnye.
Lett önmaga keménykötésű könyve

annyi szóval, hogy el se férnek.
S ha megszökik néhány,
úgy tapad rám, mint az ének.

2014. március 10.

Kategóriák: 
Megosztás/Mentés

Új hozzászólás